Terhességi cukorbetegség
Terhességi cukorbetegség
A terhességi cukorbetegség - gesztációs diabétesz (GDM)- a szénhidrát anyagcsere rendellenességek olyan formája, melyet az adott várandósság kapcsán diagnosztizálnak először. Napjainkban sincs világszerte, egységesen elfogadott diagnosztikus kritériumrendszere. Magyarországon a WHO és a Magyar Diabetes Társaság ajánlása alapján a várandósság 24-28 hete között 75g oGTT (orális glükóz tolerancia teszt) elvégzése javasolt a diagnózis felállítására. Ez alapján terhességi cukorbetegség a diagnózis, ha az éhgyomri vércukorérték nagyobb vagy egyenlő 7 mmol/l, vagy a 120. percben levett vércukor értéke nagyobb vagy egyenlő 7,8 mmol/l.
A GDM előfordulása hazánkban közepesen magas, az utóbbi években, Budapesten végzett felmérés szerint 6,4%. Ennek oka az lehet, hogy a várandós asszonyok döntő többsége - elsődlegesen a szülési kor kitolódása miatt - nem tartozik gesztációs diabétesz szempontjából alacsony kockázatú csoportba. Ha a kismamánál a terhességi cukorbetegség előfordulásának kockázata magas, ajánlatos már az első trimesztert követően elvégezni a diagnosztikus tesztet.
A gesztációs diabétesz megfelelő kezelése javítja a terhesség kimenetelét (kisebb az esélye magzati vagy anyai szövődmények előfordulásának). Nem kezelt GDM esetekben a makroszómia (4000-4500 g-nál nagyobb születési súly) ill. az LGA (large for gestational age = a születési idő terhességi hetében statisztikai adatok alapján várható átlagos magzati súlynál jelentősen nagyobb születési súly) gyakorisága elérheti akár a 40 %-ot, magasabb a császármetszés arány, és gyakrabban fordulnak elő komplikációk az újszülöttnél: hipoglikémia (alacsony vércukor), újszülöttkori, kezelést igénylő sárgaság, magasabb vörösvérsejtszám, légzési zavarok, vállelakadás (kulcscsonttörés és idegsérülés a vállban) valamint a gyermeknél későbbi életkorban elhízás, inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség. 2008-ban világszerte az egyik legrangosabb orvosi lapban közölték a HAPO vizsgálat eredményét, melyben bizonyították, hogy kezeletlen GDM esetekben a fent említett szövődmények annál gyakrabban jelentkeznek, minél nagyobb a szénhidrát-anyagcsere eltérése az egészségestől, így a terhességi cukorbetegség kezelésekor a legfontosabb cél a normál vércukorértékek elérése.
A terhességi cukorbetegség kezelése, a diagnózistól számított, legrövidebb időn belül bevezetett megfelelő diétán alapul. Ennek lényege, hogy a kismama egészségesen táplálkozik, kb. 160-200g szénhidrátot fogyaszt (főként alacsony glikémiás indexű élelmiszerből, mint a zöldségek, teljeskiőrlésű liszből készült pékáru, durumtészta és egyes gyümölcsök) napi 5-6 alkalomra elosztva, és nem fogyaszt cukrot, cukorral készült ételt, aszalt gyümölcsöket és kiemelkedően magas glikémiás indexű gyűmölcsöt pl. szőlőt). A diétát diabetológus orvos írja elő és dietetikus segít az elsajátításában, helyes alkalmazásában. Fontos megemlíteni, hogy a vércukorértékek csökkenthetőek az étkezéseket követő 1-1 órában mozgással (pl. séta), ha ennek szülészeti ellenjavallata nincsen. A terhességi cukorbetegek 70-80%-a megfelelően kezelhető diétával, csak az esetek 20-30%-ban kell inzulinkezelést bevezetni akkor, ha a diéta módosításával sem sikerül elérni a kívánt vércukorértékeket.
Magyarországon a ma érvényben lévő szabályozások, ajánlások szerint amennyiben nem elegendő a diétás kezelés önmagában, egyetlen gyógyszerként az inzulin használható további cukorcsökkentésre.
A várandósság során kívánatos vércukorérték éhgyomorra 5,3 mmol/l, vagy az alatti, és étkezés után 1 órával a vércukor értéke nem haladhatja meg a 7 mmol/l-t (vagy 1,5 órával evés után a 6,7 mmol/l-t). Javasolt a várandósság idejére vércukor önellenőrző készülék beszerzése és az otthoni vércukor rendszeres mérése, az orvos által meghatározott időpontokban, (éhgyomorra, és reggeli, ebéd, vacsora után) legalább heti gyakorisággal. Az otthoni méréseket laboratóriumi vizsgálatok egészítik ki.
Gesztációs diabéteszt követően a kismamánál az élet későbbi szakaszában gyakran alakul ki 2-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma és magasabb a szív- és érrendszeri betegések kialakulásának kockázata is. Javasolt szülést követően 6 héttel, de legkésőbb a szoptatás befejeztekor ill. a következő terhesség tervezésekor, majd negatív eredmény esetében legalább 3 évente újabb 75g oGTT elvégzése, annak éhgyomri és 120 perces vércukorértékének meghatározásával.